A líra, a pengetősök családjába tartozik, és vélhetően az egyik legősibb fajta húrokkal rendelkező hangszerünk. Neve a görög "λύρα"(Lyra) szóból ered, és fénykorát a klasszikus görög antikvitásban élte. A hárfától eltérő módon pengető használatával játszottak rajta, a nem pengetett húrokat pedig ujjal tompították. A hangszer továbbélése még a népvándorlás korában is elterjedt volt,a germán népeknél,különös tekintettel az angolszászoknál talált hallgató fülekre.
Trossingen, és a "Zenész-harcos"
2001-ben, a német Trossingen városa mellett feltárt 6. századi alemann temető ritka kincsekkel szolgált az ásató régészek számára. Mivel a régész egyik legnagyobb keserűsége a szerves anyagok földben való gyors bomlása, így hatalmas örömükre szolgált, hogy a helyi talajviszonyok tökéletesen konzerválták a fát, és sok esetben a bőrt is. Az 58. számú gazdag sír egy több fegyverrel, és egy fentebb említett lírával -az eddig ismert líráink közül legjobb állapotban lévővel- örvendeztette meg a tudományos világot.
Hogyan készítsünk lírát?- lépésről lépésre
A trossingeni líra eredetileg több faanyag felhasználásából készült, de a fő test, a fedéllel együtt hegyi juharból (Acer pseudoplatanus) készült. Nem voltak illúzióim az anyag munkanehézségével szemben, hiszen a juhar az egyik legkeményebb fafajta. Cserébe viszont hangvezetése és szálformája miatt az egyik legnépszerűbb gitárfa is. Kis keresgélés után sikerült is ráakadnom egy fatelepre, ahol megfelelően szárított deszkákat árultak. Le is csaptam rögtön egy nagyobb ( 3 méter hosszú, 50 centi széles és 5 centi vastag) darabra. Mondani sem kell nehéz anyaggal van dolgunk, a hazaszállítás nem volt zökkenőmentes, de ím, megfelelő faanyag tulajdonosának tekinthettem magam, amit menten ketté is vágtam. Kellett egy új fűrészt szereznem miután az első régi 2 perc után megadta magát. Be kell vallanom, mivel ez az első líra, így látnom kellett a lehetséges buktatókat és akadályokat, amiket később kéziszerszámokkal készülök venni, így a forma nagyolása géppel történt meg. A további munkafolyamatok mind kézzel készülnek, így lassan elkezdtem értékelni azt a rengeteg munkaórát amit egy ilyen hangszer megfelelő készítésébe bele kell ölni.
Miből lesz a hangszer:
Az egyikben még benne van a forma, a másikban is, de már kezd hasonlítani.
Ugorjunk előre pár óra gyalulást és vésést, és még mindig egy túl vastag, de nagyjából megfelelő formánk van. A munka kezdetén célként kitűztem magamnak az eredeti trossingeni darabhoz való pontos tartást, azonban volt egy pont ahol úgy határoztam picit vastagítok a darabon a nagyobb hangdoboz miatt (hogy hangosabb legyen). Ezzel a kompromisszummal követtem el az első hibát. mivel az eredeti legnagyobb vastagsága 3 cm körül van, a fej felé vékonyodva ahol mindössze 1,5 centi, gondolhattam volna hogy nem hiába ilyen vastag az egy blokkból kivájt hangdobozok többsége, temérdek vésést és formázást igényel az anyag, és még a nagyolás is közel 15-20 órába telt.
A még túl vastag forma nagyolása késsel, vésővel és reszelőkkel.
A hangdoboz vájása a még nagyolt formával-és a keletkező forgáccsal
A test gyalulása -hibámat kiegészítvén- géppel történt, de most már elmondható, hogy nem lesz több gépi segítségre szükségem. Következik még a munka nagyja, a test finomítása, a hangdoboz csiszolása és egyengetése. Alapjáraton elmondható, hogy a munka nehézségével arányosan kikapcsol és jutalmaz is. A kellően vékony falú kamra kopogása kifejezetten szép hangot jósol a kész lírának.
Folytatása következik...
